Így utunkat a Desewffy-kastély (Herba-kastély vagy Hélia-D kastély) felé vettük.
Jelenleg gyógynövény-turisztikai bemutatóközpontként működik - régi gyógynövénynyomatok, metszetek, gyógynövénykönyvtár - finom gyógynövény illat lengi be az egész kastélyt.
Délután visszatértünk a Szirmay-Waldbott Kastélyba.
A kastélyban közel eredeti formájában fennmaradt az egykori nagyszalon és a könyvtár gazdagon díszített, faburkolatos, neoreneszánsz stílusú helyisége, valamint az egykori női szalon.
Egyik új élmény volt nekünk az okostelefonos vezetés :).
A kirándulásunk utolsó napján (a visszaúton) Szerencset néztük meg.
A Rákóczi-várban megnéztük képeslap-gyűjteményt és bejártuk a parkot is.
Az egyik átjáróban egy plakát keltette fel a figyelmüket. Mivel a Cukormúzeum zárva volt, így felkerestük a plakáton szereplő Turisztikai Központot.
Az alsó szintem a motorgyűjtemény, fotó és horgász reikviák láthatók.
Az emeleten Ekker Róbert szobrászművész csokiszobrai láthatók, köztük hatalmas Gombóc Artúrja.
Kiss Roóz Ilona hitvallását a kerámia kiállításán olvastam: "Minden, ami körülvesz csodálattal tölt el, de ha ezt így mondom, banálisnak tűnhet. Hogyan tölthetném meg tartalommal? A környező világ, ember, állat, természet. kristályok, felszántott föld és lombos erdő, kertem pázsitja, gyümölcsfái a színek, formák olyan gondolatébresztő bölcsességet árasztanak, hogy mindig meríthetek belőlük. A gondolatokból más lesz, mint ami sugallta őket, de a színeket, formákat a természetből vettem."
Az ablakból kinézve lehangoló volt látni Szerencsi Csokoládégyár megmaradt épületét, de szerencsére a Szerencsi Bonbon Kft lett a szerencsi csokoládégyártás hagyományainak kizárólagos örököse. Kiállítás után ettünk egy kis Szerencsi Retrót (étcsokoládéval :) ) is.
