Elkészült első biscornum, szintén gyergyói motívumokból összeállítva. Köszönet a gyűjtőknek és a közreadóknak.
Fonalként ismét a DMC115-t használtam. Felülről így néz ki:
Így pedig oldalról:
Az aljára csak a sarokvirágot hímeztem.
Sok szeretettel hoztam még egy verset is Nektek, ami a mai hangulatomhoz leginkább passzol:
Éltünk rögös határain
Két Géniusz vezet,
S felleg borúlván útain,
Nyújt mindegyik kezet;
De bár tekint bíztatva rád,
Vigasztalást egyik sem ád:
Remény s Emlékezet.
Emlékezet lebegteti
Szárnyát a múlt felett,
S bús képzetekben rengeti
Borongó kebeled.
Múlt kedv után titkon epeszt,
Múlt kín között ismét senyveszt,
S lelkedre hoz telet.
Kéklő lepelben messze jár
Előtted a
Remény;
Magához int, de meg nem vár
Tovább tovább lengvén.
S míg lepkeszárnyát kergeted,
Lezúg hiában életed,
S állasz pályád szélén.
Rosszat ne félj, s ne kívánj jót
Múlt és jövő közűl;
Öleld meg a jelenvalót,
Mely játszik és örül.
S bár ködbe néha burkozik,
De színe gyorsan változik,
Ajkán mosolygás ül.
Kölcsey Ferenc: Remény, emlékezet
Ha valakinek esetleg tetszik: MINTA