Halottak napjára

Gyermek voltam, kit ismertem,
Sok rokon volt, mind szerettem.
Napról-napra találkoztam,
Köszöntöttem, búcsúzkodtam.

Teltek évek, jöttek végek,
Elmúltak a gyermekévek.
Egyre többször sóhajtottam,
Mindenkiért hálát mondtam.

Felnéztem a magas égre,
Várva régmúlt élményére.
Jó időkre, szép napokra,
Valaha élt rokonokra.

Őseimre, családomra,
Osztálytársra, barátokra.
Hőn szeretett tanárokra,
Emlékké vált mosolyukra.

Soká tartott, míg így tettem,
Rám is szóltak, nem feleltem.
Messze fönt, ott köztük jártam,
Pedig lépést se tett lábam.

Személyükre rágondoltam,
Régmúlt szépért hálálkodtam.
Istenünkhöz folyamodtam,
Lelkeikért imádkoztam.

Mécsest gyújtok, fénybe nézek,
Elmúlt időt felidézek.
Percről-percre emlékezem,
Egytől-egyig nem feledem.

Gyermekkorig visszamegyek,
Sok emléket számba veszek.
Rosszat, és jót mind elteszek,
Szív mélyébe, beleveszek.

Kálnai Attila:Halottak napjára