Apai nagyapám szabadidejében méhészkedett. Volt, amikor vándoroltak is a méhekkel - traktorral elmentek a Mátrába-Bükkbe egy kis "akácos túrára".
Kisgyermekként szerettem hallgatni a meséit a méhekről. Kisiskolás koromban már részt vehettem a pergetéseken. Eleinte csak a könnyebb, fiatalabb kereteket bírtam el. Felsős koromban már fedelezhettem :) is. Nagyon tetszett, ahogy a viaszréteg lefejtése után kezdett csordogálni a méz. A pergető tekerése is élmény volt, azonban vigyázni kellett, nehogy kiszakadjon a keret.
80-as évek vége felé sajnos nagyapámnak - fájó szívvel - meg kellett válnia a szeretett méhecskéitől...
Ha látok egy méhet, ő jut eszembe ...
Az FB-n olvastam nemrég:
Amikor
elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle
kaptunk, tovább él bennünk, és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben
élnek. A "halhatatlanságnak" ez a legvigasztalóbb formája.
David Servan-Schreiber
Egy méhviasz lap fölé tettem a kis méhecskét és a hímzést, majd akril festékkel lefestett karton képkeretbe raktam.
Így egy kicsit érzem az illatot is :)
Eszter, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM a mintát !
Nagyon szép hétvégét kívánok Mindenkinek!
So cute!
VálaszTörlésCsodálatos lett a képed!!! Nagyon tetszik a különálló méhecskéd is! :o)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy újabb mintámat hímezted ilyen csodává! Nagyon megható a történet, biztosan óriási élmény lehet mindez egy gyereknek( megjegyzem, én azért picit tartok a méhektől, bár igyekszem bátornak látszani). Igazán eredeti megoldást találtál a mintához, nagyon tetszik♥
VálaszTörlésmennyire vígasztaló és sokmindent megmagyarázó ez az idézet!: ezért is fontos egy tárgy.nem önmaga miatt,hanem a szeretett ember miatt.
VálaszTörlésLeki! Hogy ez mekkora ötlet méhvisz lap fölé tenni a hímzést! Zseniális vagy!
van egy méhecskés hímzésem évekről,amit még nem fejeztem be: ott főleg a nagyiblokk a lényeges,de úgy lesz méhecskés.lehet,hogy megmutatom darabjaiban és akkor emlékeztetem magam,hogy be kéne fejeznem.:)
Tele van szép emlékkel ez a kedves kép! Jó olvasni, mekkora szeretettel emlékezel Nagyapádra. Én is hasonlóan érzek az enyém iránt, még mindig nagyon hiányzik. Pedig mennyi idő eltelt már azóta, hogy nincs velünk.És én is már nagymama vagyok.
VálaszTörlésTalán egyszer majd a mi unokáink is ilyen örömmel emlékeznek majd ránk :)
Mst megyek és megnézem a mintát! Köszönöm !
Csodás a történet és a hímzés is, a végső kivitelezés pedig elképesztően kreatív!
VálaszTörlésNagyon szép az egész. Szívmelengető.
VálaszTörlésEz valami fantasztikusan csodálatos befejezése ennek a kedves mintának! Nagy vagy!
VálaszTörlésÉs - mint mindig - a leírás is lélekmelengető :)
Super! I like it!))
VálaszTörlésGyonyoru lett.:)
VálaszTörlésMegint milyen ötletes befejezést választottál! :-) Nagyon szép és az írás is.
VálaszTörlésDe jó, hogy kihímezted Eszter ezen mintáját és hogy ilyen különlegessé varázsoltad:-)))
VálaszTörlésA méhészkedés nagy tudomány, tele sok érdekességgel a méhek életéről, szokásaival, sokat jelenthet neked, hogy ilyen aktívan részt is vettél benne...
A telkünkön vannak a sógorom kaptárai, ő is méhészkedik, sőt kaptárokat is gyárt. A testvérei idén a Mátrába vitték a saját családjaikat az akácért, dohányfa virágáért, nálunk napraforgó és vegyes virágméz lett, mindegyikből figyel már a polcomon, már torkoskodtam is...;-)
A méhészkedés csodálatos dolog, nem csoda, hogy ilyen szép emlékeid vannak róla.
VálaszTörlésSzuper lett a képecskéd!
Nagyon szép és ötletes munka.
VálaszTörlésCsodaszép emlékek, Eszter mintáját pedig valóban különlegessé varázsoltad!
VálaszTörlésA lot of bees :-D
VálaszTörlésBeautiful!!! Kisses