A fotózás idejére Ádám kis holdja felkerült a képre.
önnön belső terében áll
s hangtalanul szívósan őrli
gyökerével a csont-kopár
sziklakövet tanuld fegyelmét
ahogy az örvénylő időben
kitartón dacol a szelekkel
mint valami pompeji őrszem
a lombját perzselő napot
sebtépő fagyok éles körmét
tűrve formálja magát véglegessé
s bár tudja sorsa csak percnyi öröklét
ágai között fészket óv
csipogó életeket ringat
kérge alatt álca báb áttelel
csúcsán tollászkodik az esti csillag
s vele együtt egy égboltot emel míg
küldetését végre betöltve
ős nyugalommal félelem
nélkül zuhan alá a völgybe.
Kerék Imre : Fa
Nagyon szeretjük (az egész családnak nagyon tetszik)...már csak a holdak és a bagoly van hátra.
tényleg nagyon szép színes! tetszik!
VálaszTörlésNagyon-nagyon-nagyon-nagyon tetszik!!!!! Már kigondoltad mi lesz belőle, ha "nagy" lesz?
VálaszTörlésDe "jól is esett" most ez a vers, köszi!
Jaj, ez nagyon nagyon szép kis minta!
VálaszTörlésAlig várom, hogy tovább lássam!
Várom a folytatást! NAGYON szép, színes, jó ránézni! :)
VálaszTörlésNagyon szépen alakul :o)!!!
VálaszTörlésMicsoda verseket találsz! Annyira értesz hozzá, hogy megtaláld a megfelelőt...köszi :o)!
De jó kis minta ez! nagyon tetszik nekem is . A fákat különösen szeretem :))
VálaszTörlésMilyen jól alakul! Tetszenek a képeid, mindig találsz valami kis kiegészítőt, valami kedveset, és mindig van egy odavágó versed.
VálaszTörlésOh... you have a beautiful owl!!! I like it!!! And I like your stitchery too!!!!
VálaszTörlésA big hug!!!
R.