2011. április 7.

Cseresznyefa

Mandula-utcán az éjjel
láttam egy nyíló kicsi fát,
épp rásütött a Hold,
fehérlett rajta a virág.
Azt hittem, hogy mandulafa,
pedig cseresznye volt.

Magasbanyúló házfalak között,
fényes ablak alatt
lebegtette a szél.
Megálltam, néztem egy kicsit,
míg elsuhant a gépkocsi
az utca véginél.

Jólesett látni ezt a fát,
millió zsibongó virág
tündöklő seregét.
S egyszerre lassú, halk kopaj
susogó hullámaival jött
kúszott közelébb.

Két holdfénybe burkolt alak
épp a cseresznyefa alatt
állt meg s összebújt;
s a csillagos fehér szirom
ott pettyegett a vállukon,
ahogy libegve hullt.

Gyönyörű kép. A költő,
ha a boldogság hű piktora,
álljon meg, fesse le.
Két önfeledt, szép fiatal,
kiket virággal betakart
a tavasz éjjele,

a ringó fát, a fa alatt
testen a karnyi kapcsokat,
míg egymást ölelik.
Virágszóró cseresznyefa:
ő ringatja majd a tavasz
első gyümölcseit.

Holdfényben ballagtam tovább
s a szívemből a számon át
hullt ki pár tiszta szó:
hogy szorosan így álljanak
negyven év múlva is,
ha majd fejökre hull a hó.

Simon István: 
Virágzó cseresznyefa

4 megjegyzés:

  1. Ismét egy lélekderítő bejegyzés, köszönöm.
    Ahol a cseresznyevirágzás nemzeti ünnep, nem tudom, hogy tudnak-e tiszta szívvel, reménnyel ünnepelni. Peidg megérdemelnének egy boldogobb évet.

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom az előttem szólóhoz : gyönyörű képek és gyönyörű vers :o))!
    Köszi!

    VálaszTörlés
  3. Nekem mindig boldogságot hoz a cseresznyefa virága. Szépek a épeid, köszönöm!
    Hála Istennek, élőben is gyönyörködhetünk bennük ég egy ideig...

    VálaszTörlés