Nefelejcs

A hétvégi keksz sütés mellett (mézes-zabpelyhes és csokoládés-mogyorós készült, alig tudtam lefotózni :) ) egy kis hímzésre is maradt idő.

A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszín hangját, néha meg én magam
súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szívem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hiszen úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

Szabó Lőrinc: Nefelejcs

Napok óta nefelejcs-hímzési vágy volt rajtam, de nemigazán találtam olyan mintát, ami egyből belopta volna magát a szívembe... rajzoltam egy kicsit. Ilyen lett az én verzióm a nefelejcsre. Még nem tudom, hogy mi lesz a kis képecske sorsa... ötlete van valakinek?

Nagyon szép hetet kívánok Mindenkinek!