Furcsa ősz

Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbűvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; -- mért is volna? -- és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.

Ősz van... Szép ősz... A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmúlás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök...

Ősz van... Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!... A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kísértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti...

Ősz van!... Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést...
Párás a fény... Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai... De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat...

Ősz van! Szép ősz!... Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! -- kiáltom, s íme,
szikla sötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lomb zörgető, fáradt lépéseit.

Szabó Lőrinc: Pannón ősz

A fenti képeket hétvégén készítettem... virágzik az almafa és az ibolya, de színes ruhába öltöztek már a bokrok és a fák. Meglepően tapasztaltam ma reggel, hogy a karácsonyi kaktuszom bibós... 

    Hogy is van ez, milyen évszak van?