2011. október 28.



Halkuló hiány
csituló csendhez simul
osonó emlékeken.
Fakuló fényképeden
aranyló porszem pihen.

Hiányod halkul.
Csituló csend bújik,
s békesség suhan
ezüstfény-emlékeden.
Csillag vagy éj-könnyemen.
Gősi Vali



Álmodik mélyen a lélek,
lábujjon lép el a hajnal.
Csend visszhangzik, és időtlen
fény lobog földön és égen.

Ma új nap és új remény éled,
s bár pislog az álmos világ,
harmatos könnyel a hajnal
mosolyt szül: emléket ébreszt.
Gősi Vali