Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....
Stignor István:Ősz
Latinkától és
MrsSametól kaptam ezt a díjat, köszönöm szépen!
A következőknek szeretném átadni:
Palkónak,
Erikának és
Leviananak.
(
Palkó és
Erika PIF játékot is hírdetett... :))
Erdő...gomba... talicska vagy kosár... =>
Szemkép
Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig
kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem
kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső
felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan
megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már
magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.
Marcus Aurelius