Búcsúzás

Dragomán György Máglya regényét olvastam a napokban. Ha röviden akarnám jellemezni, akkor 42 fejezet, hangyák által összerakott képek egy 13 éves lány Emma szemszögéből, fűszerezve egy kis mágiával. Ha bővebben, akkor ezt az írást ajánlanám.

Idézetek a regényből :
... A fájdalom segít emlékezni, de úgy, hogy mégse csak a fájdalomra emlékszünk, hanem mindenre, mert muszáj mindenre emlékezni, mert csak az van, amire emlékszünk, amit elfelejtünk, az nincs többet, eltűnik a múltból, eltűnik a világból...
... Rajzóra van. A régi iskolámban nem sikerült soha lerajzolni a kockákat meg az almákat meg a diókat. Itt még sokkal nehezebb is a feladat, a rajztanár egy keményített fehér damasztkendőből drapériát formált a gyümölcsöstál mögé. Azt mondja, a fényre figyeljünk, a fényre és az árnyékokra, úgy rajzoljunk, hogy az árnyékokból bomoljon ki a fény. ...

Mitől búcsúzom? No nem a blogtól (igaz egyre kevesebb időm van rá), hanem a regénytől és a téltől :). Utóbbitól  Friends make the holidays happy mintával. A hóemberes részt már mutattam ebben a bejegyzésben. Most jöjjenek a pingvinek:

 Kapott egy piros pettyes keret, némi szalagot:

 A tűfilcek sem kerültek véletlenül a képre, mert a tartócska belseje az új lakhelyük:

Összehajtva pedig így néz ki:

 Viszlát Tél, köszöntelek Tavasz!