Ilyen lett készen:
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
És megint nevetett.
- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig
megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél
velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni
velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a
barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel
az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig
megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa
lesz...
És nevetett újra.
- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem...
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Köszönöm hogy benéztél, nagyon szép mosolygós napokat kívánok!