Colette játékot hírdetett
ITT.
A játék lényege:
KÉSZÍTS ADVENTI "KOSZORÚT"
az újrahasznosítás jegyében.
Szabályok nincsenek,
bármilyen anyag és formahasználat megengedett.
Határidő:
november 26. péntek éjfél
Szombaton egy kicsit játszottam :) és a fenti koszorú született meg.
Hogyan készült? Így:
Volt nekem egy ingem, tudod-e?
Fel is daraboltam, tudod-e?
Megette a gesztit, tudod-e?
Csak a mécsest hagyta, látod-e?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon
szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel
jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek
nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád
fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek
melegítésére rendelik.
