Az egyszerű ünnepek a legszebbek!
Ünnepe van az emberi barátságnak. Ünnepe van a férfi és nő szerelmének. Ünnepe van az egymást kedvelők együttlétének. Mint valami oázis, olyan az ünnep hosszú életutunkon. A napok egyhangúsága megtörik rajta, új erő és életöröm fakad belőle. Szükségünk van az ünnepekre, de elveszítettük értelmüket és elfelejtettük az ünneplést.
Az ünnep megfullad a mértéktelenségben, a pazarlásban, minden üvegben, amit már nem kellett volna kiinnunk. Az ünnep meghal a hivalkodásban, a fogyasztásban, a dicsekvésben. Az ünnep halott, ha olyanok ülnek együtt komoly, álszent ábrázattal, akik igazából ki nem állhatják egymást. Az ünnep eltűnik az ajándékok áradata, a borítékhegyek és "társadalmi kötelezettségeink" teljesítése mögött.
Ünnepelni csak olyanokkal lehet, akiket szeretünk. Az ünnepnek nem kell drágának lenni ahhoz, hogy királyi legyen. Az ünnep akkor igazán ünnep, ha minden valódi, szívből fakadó, egyszerű és önfeledt. Ahol az emberek örvendező barátságban vannak együtt, mesélnek egymásnak, játszanak, esznek és isznak, táncolnak és énekelnek, ott az ünnep. Mindenki része az ünnepnek, mindenki ünnepel. Mindenki örül a legkisebb ajándéknak is, hiszen mindenki a szeretetet érzi benne.
Élj egyszerűbben, és kigyógyulsz a fogyasztás lázából.